Bánfalvy Csaba az OTKA, a Népjóléti Minisztérium, a Munkaügyi Minisz­térium és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola támogatásával empi­rikus vizsgálatot végzett 1991 és 1993 között a magyarországi munka­nélküliség szociális és regionális jellemzőinek feltárására. A munkanélkü­liek szociális jellemzőiről mondja:

"A tipikusan munkanélküli családmo­dell két szélső pólusra bomlik: a nőtlenek-hajadonok az egyik típusban, az elváltak, különélők és élettárssal élők, a másik típusban."

A tartósan munka nélkül élők között az elváltak, külön élők, élettárssal élők és sok­gyerekesek aránya magasabb, mint az átlagnépesség körében. Ugya­nakkor a házasok körében is egyre növekszik a tartós munkanélküliség, aminek következtében a házasságban élők családi konfliktusai szaporod­nak.

A vizsgálat megállapítja, hogy Magyarországon nem tapasztalható a munkanélküliek nagyfokú izolációja, nem következett be az önértékelés összeroppanása sem. Bánfalvy szerint e jelenség magyarázata az úgy­nevezett státusinkonzisztencia, azaz a csekély kereseti lehetőséggel, nehéz fizikai munkával járó, az alkotás örömétől megfosztott munkahely elvesztése nem nagy szerencsétlenség.

Megállapítja továbbá, hogy a magyar munkanélküliség nem jelent tétlenséget. Vannak olyanok, akik vállalkozó munkanélküliek; s vállalkozásuk előkészítéseképpen választják ezt az életformát, mások helyzetét kényszerek alakítják.

Önkéntes mun­kanélkülinek nevezi azokat, akik elvetik vagy elhalasztják a visszatérést a munkaerőpiacra. Közöttük is megkülönböztet próbálkozókat, kivárókat és kivonulókat Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban, hogy a tanulmány "pillanatkép", a munkanélküliség belső összetétele és a munkanélküliek helyzetmegítélése egyelőre még folya­matosan változik.

Bánfalvy szerint szociálisan és munkaerő-piaci szempontból a pályakezdő munkanélküliek a legkiszolgáltatottabb csoport, akiknek száma 1993-ig két és félszer olyan gyorsan emelkedett, mint az összes munkanélküli száma. 1993 közepén az országos adatok szerint a 15-19 éves munka­vállalói korosztály harmada, a 20-24 évesek hatoda volt munkanélküli. (OMK) A pályakezdők egyik alcsoportja munkanélküliként "parkolópályára" került, másik alcsoportjuk szakképző intézetben szer­zett képesítés ellenére sem tud elhelyezkedni, s kisebb részben idetar­toznak a felsőoktatásban végzett, elhelyezkedni nem tudó diplomások.