A munkanélküliség minden fejlett, vagy fejletlen gazdaság szükséges velejárója. A piacgazdaságokban sohasem lehet teljes a foglalkoztatottság, mert a gazdaság legharmonikusabb fejlődése esetén is kialakul az úgynevezett strukturális munkanélküliség. A lassabban fejlődő iparágak leépítik a munkaerő-felesleget, a gyorsabban fejlődők viszont felszívják az éppen állást keresőket. Nagyon nagy méretekben óriási problémát, szociális gondot jelent, azonban csekély méret esetén egyes rétegekre ösztönzően hathat. A munkanélküliség fogalmának megértéséhez szükséges tisztázni annak kiváltó okait.

Az alkotni vágyó, önnön munkájából tisztesen megélni akaró ember számára nehéz keservesebb állapotot kitalálni, mint a munkanélküliség. Szociológusok és pszichiáterek a megmondhatói, hogy az emberek nagy többsége akkor is nehezen viseli el a kiszorítottság, a fölöslegesség érzését, a tétlenségre kárhoztatást, ha az adott ország viszonyai között még munkanélküli segélyből is elfogadhatóan meg lehet élni. A munkanélküliség okai, persze, nagyon különbözőek: senki nem gondolja, hogy Belgium, Olaszország, Franciaország, Németország kétszámjegyű munkanélküliségi rátája a gazdasági elmaradottság következménye. Azonban az Európai Unióban az átmeneti, Magyarországon a tartós munkanélküliség jellemző.