Közgazdasági értelemben akkor beszélünk munkanélküliségről, ha a munkapiacon a kínálat meghaladja a keresletet. Ebből a megközelítésből kiindulva egy vállalat akkor szabadul meg egy alkalmazottjától, illetve nem veszi fel a jelentkezőt, ha nem gazdaságos neki. Nagyobb a munka költsége (bér, járulékok, stb.), mint a munka haszna (a termelt bevétel). Azonban a legnagyobb problémát az elégtelen kereslet jelenti, miután ez a vállalatot kisebb jövedelemhez juttatja. Ha viszont a vállalat értékesítési nehézségekkel küzd, logikus lépés a munkaerő csökkentése. A elégtelen kereslet kiváltó okai a következők lehetnek:

-a gazdaságok szembekerülnek a világpiaci értékítélettel

-a piacon valamely ágazat termékeit pillanatnyilag nem lehet eladni

Az elégtelen kereslet mellett három gazdasági oka is van a munkanélküliségnek:

-Abszolút munkanélküliség: a munkaadók abszolút mennyiséget tekintve kevesebb állást kínálnak fel, mint ahányan munkát kívánnak vállalni.

- Strukturális munkanélküliség: amikor az állást keresők munkahely iránti keresletének és a felkínált állásoknak a szerkezete eltér egymástól (pl: sok új munkahely keletkezik, ahol újfajta képességekre van szükség, mint a régi leépülő ágakban)

- Súrlódásos (frikcionális) munkanélküliség: a munkavállalók nem kötődnek egész életükben egy munkahelyhez, és amikor munkahelyet váltanak, átmenetileg munkanélküliek lesznek

A munkanélküliség másik oka a gazdasági szerkezet átalakítása. Technológiai munkanélküliségnek nevezzük a technikai haladás hatására kialakult állástalanságot. Sajátossága, hogy a munkanélküliség rövid távon emelkedik, későbbiek folyamán némileg csökken, de hosszú távon mindenesetre növekvő tendenciát követ.

-Technológiai korszerűsítés: A gyártási technológiák fejlődésével, korszerűsítésével megváltoznak a munkaerő felé támasztott követelmények. Akik nem tudnak felzárkózni szakmai tudásukkal az elvárt előírásokhoz, azok helyett olyan munkaerőt alkalmaznak, akik mindezeknek a kritériumoknak megfelelnek. Ezek a változások csak a társadalom egy részét érintik, tehát részlegesek.

-Termékváltás: Ebben az esetben is részleges munkanélküliségről beszélhetünk, ugyanis csak azok kerülnek elbocsátásra, akiknek az új termék előállításához nincs kellő szakképzettségük, esetleg az előző folyamatoknál olyan munkafolyamatot végeztek, amire a jelenlegi helyzetben már nincs szükség.

-Ágazat megszűnése: a tömeges munkaerő-elbocsátás egyik legnagyobb kiváltó oka egy gazdasági ágazat leépülése, megszűnése. Ennek az okai hibás gazdaságpolitikában keresendő. Súlyos szociális terhet jelenthet ez egy adott térségnek, miután koncentráltan jelent meg egy adott térségben és koncentrált volt a megszűnése is.

-A foglalkozási és képzettségi szint meg nem felelése: Akkor lép fel ez a probléma, ha egy adott szakképzés nem adja azt a megfelelő tudást, ami a munka elvégzéséhez szükséges, vagy olyan gyorsan változik a követelményrendszer, hogy azt a szakképesítés nem tudja a változással egyenértékűen követni.

-Hagyományos munkanélküliség: Ennek okai főleg a kultúrákban és tradíciókban keresendők, korunk legjellemzőbb vonása, hogy a modernizálódó technikák miatt egyes rétegek nem tudnak felzárkózni. Alapvető példa erre az etnikai alapú munkanélküliség.