1930 óta léteznek megfigyelések és leírások arról, hogy milyen jellegze­tes pszichikai állapotokon megy keresztül az aki munkanélkülivé válik. A munkanélküliség és lelki betegség összefüggéseit is vizsgálták. Az aláb­biakban az összehasonlító elemző igénnyel készült kutatások eredmé­nyeiből mutatunk be néhányat.

A munkanélküliség pszichológiai hatásaira nézve elfogadottnak tekintjük azt alábbi megállapításokat:

Az esetek többségében a munkanélküliség pszichológia értelemben károsodást okoz, fenyegeti a lelki egészséget és növeli az önértéke­lés megbomlásához kapcsolódó pszichiátriai rendellenességek meg­jelenésének esélyét. Ez annak tulajdonítható, hogy a munkanélküli állapot megfosztja az egyént több szükséglet kielégítésének lehető­ségétől.

A munkanélküliség megélése függ az egyén körülményeitől, valamint attól a készségétől és lehetőségétől, hogy saját sorsát aktívan befo­lyásolja.

A munkanélküliség nem szükségszerűen destabilizáló és debilizáló élmény. Vannak olyan emberek, akik a munkahely elvesztését kihí­vásként élik meg.

Összefüggés van az egyén lelki egészsége és az álláskeresés haté­konysága között.

A pszichiátriai megbetegedések gyakoriságát munkanélkülieknél egy olyan kérdőívvel vizsgálták, amely a szorongást, depressziót, önértéke­lést, a pszichoszomatikus problémákat és a mindennapi élet egyes vo­natkozásit követik. A munkanélküliek és a munkában állók csoportja közötti különbségek szignifikánsak voltak, ez azt jelenti, hogy a munka­nélküliek esetében nagyobb annak a valószínűsége, hogy lelki betegsé­gek jelenjenek meg.

A depresszió és szorongás intenzitását is vizsgálták. A munkanélküli cso­port átlaga sokkal magasabb volt, mint a foglalkoztatottaké, vagyis bizo­nyítottan kimutatható az erős szorongás és depresszió megjelenése az állás elvesztés után.

Az önértékelés mérése különböző eredményekhez vezetett. Warr szerint azért nem egyértelműek az eredmények, mert a kérdőívek pozitív és negatív tulajdonságokat egyaránt mérnek. A pozitívak esetében nincs különbség a két csoport között, de a munkanélküliek magasabbra pon­tozták a negatív tulajdonságokat, mint a munkában állók. Vagyis a mun­kanélküliek kedvezőtlenebbül ítélték meg saját magukat.

Elégedettség a jelennel. - Különböző típusú vizsgálatok is igazolták, hogy a munkanélküliek kevésbé elégedettek az életükkel, mint a munkában állók.

Kognitív következmények. - Nincs túl sok kutatás ebben a témakörben. Fryer és Warr azt találták, hogy a munkanélküli minta 35%-a számolt be koncentrációs nehézségekről és lelassulásról. Ez nem meglepő, hiszen ezek a jelenségek lehetnek a depresszió tünetei is.

A munkanélküliség és betegség közti összefüggés sokáig vitatott téma volt, bár az összehasonlító vizsgálatok egyértelműen azt bizonyították, hogy a tartós munkanélküliség tartós egészségi károsodást okoz, amely azután sem múlik el, hogy a személy elhelyezkedik. Vagyis a munkanél­küliség olyan betegségre hajlamosító rizikó faktor, amelynek táptalaján gyakrabban és könnyebben fejlődnek ki pszichikus és pszichoszomatikus betegségek, mint általában. Ez nem jelent egyenes vonalú ok-okozati összefüggést, vagyis nem feltétlenül kell megbetegedniük az érintettek­nek. A személyes megküzdési mechanizmusok, a személyiség érettsége, a támogató kapcsolatok megléte vagy hiánya és a környezeti feltételek jelentősen befolyásolják azt, hogy milyen "növény" fejlődik ki a munka­nélküliség talaján. Amint azt már láttuk, léteznek olyan emberek, akik kihívásként élik meg a változást, és konstruktív megoldásokat találnak.