A munka az emberi létezés organikus eleme, a tanulás terepe, az ismeretek és tapasztalatok forrása, az életmód egyik alapvető tartópillére, a társadalmi megbecsülés, az identitás forrása. Mindezekhez a társadalmi élményekhez a munkavégzés folyamán jutunk el, aki tehát munkanélkülivé válik, az elveszti a társadalmi létezés egyik alapvető terepét és a tartós munkanélküliség nagy mértékű és irreverzibilis károkat okoz úgy a közvetlenül érintett személynek, mint a társadalom egészének.

a) Az interperszonális kapcsolatok gyengülése, elszigetelődés:

- a tartósan munkanélküliek sokkal szűkebb körű és egyszintűbb személyes kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, mint azok, akik dolgoznak. A munkahelyi ismeretségek állandó tapasztalat- és eszmecserére adnak alkalmat, munkába menet találkozunk emberekkel, ismerősökkel –élményeket szerzünk. Ezeknek a kapcsolatoknak a fontossága csak akkor mutatkozik, meg, ha híján vagyunk az ilyen élményforrásoknak.

- Sokan nem képesek arra, hogy a munkanélküliség ideje alatt az elveszett kapcsolatok, élmények helyett újabbakat építsen ki magának

• Vannak akik soha nem mozdulnak ki otthonról, nem találkoznak senkivel, még a családtagokkal sem tartják a kapcsolatot – elszigeteltekké válnak, nem képesek és/vagy nem hajlandóak alternatív interperszonális kapcsolatokra, apátiába süllyednek

• 
  
  

b) A társadalmi presztízs és az önbecsülés csökkenése:

- a társadalmi presztízs a modern társadalomban szorosan kötődik az emberek munkavégzési rendszerben, a gazdasági életben betöltött pozícióihoz. A vállalati vezetők erős gazdasági pozíciói magas társadalmi presztízzsel járnak együtt, a szakképzetlen munkások egyben alacsony társadalmi presztízsű csoportokat is alkotnak

- a munkanélkülivé válás során a korábban magas pozíciót betöltő és magasabb társadalmi presztízsű dolgozók sínylik meg leginkább a munkahely elvesztését (volt mit veszíteni), az ismerősök szemében „bukott embernek” számítanak, a korábbi társadalmi körből lecsúsznak. Szégyellik bevallani gondjaikat, nem ritka a teljes lelki és fizikai összeomlás, fokozott dohányzás, alkoholizmus öngyilkosság.

• az alacsony presztízsű munkás munkanélkülivé válva relatíve kisebb bukást él át, környezete nem olyan elítélő és lesajnáló vele szemben

• 
  
  

c) Családi konfliktusok:

- a legtöbb fejlett társadalomban, így Magyarországon is még ma is férfiakat tekintik a családban a kenyérkeresőnek. Ha a férfi munkanélkülivé válik, akkor éppen ebben a családi kulcsfunkciójában nem képes teljesíteni a vele szembeni elvárásokat

- egyes esetekben erősödik a családi összetartás, de gyakran a férj tartós munkanélkülisége a családi konfliktusok forrásává válik

- a jövedelemcsökkenés okozta gondok, az általános frusztráció, az interperszonális kapcsolatok gyérebbé válása gyakran családi konfliktusokat és nem ritkán válást eredményeznek

d) Egészségügyi problémák

- általában a munkahely elvesztését követően rövid ideig javul a munkanélküliek egészségi állapota, főleg akik egészségtelen munkakörből szabadultak meg

- nem túl hosszú idő után azonban a tartósan munkanélkülieknél fordított tendenciák jelentkeznek, fizikai-biológiai állapotuk rosszabbodik

e) Marginalizálódás, önpusztítás:

- a gazdasági, szociális, az egészségügyi és a lelki károk halmozódása a munkanélküliek marginalizálódását eredményezi

- úgy érzik, hogy feleslegessé váltak, kívül rekedtek a normális társadalmon

- vagy passzívan kívül maradnak a normál társadalmon, vagy aktívan a társadalom szétzilálásán munkálkodnak, esetleg bűnözők, prostituáltak lesznek

- a marginalizálódott munkanélküliek sajnos gyakran az önpusztító tettekbe menekülnek. Iszákossá válnak, nem egy közülük kábítószer fogyasztó lesz, és emelkedik közöttük az öngyilkosságok száma

f) Kiégés:

• A kiégettség tartós érzelmi megterhelések, tartós stressz során lép fel, reménytelenség, kimerültség, inkompetencia érzés, célok elveszítése, csökkent produktivitás, negatív önértékelés, az empátiás készség beszűkülése, emocionális kiürültség tartoznak a leggyakoribb tünetek közé.