A hullámvasút modellt e motivációs elméletek alapján, megfigyelések, interjúk és szakirodalmi adatok alapján állították fel. Grafikus ábrázolás­ban ez egy szinuszgörbeszerű hullámvonal, amely egyrészt a munkanél­küliség átélésének ciklikus jellegét, másrészt az erős érzelmi hullámzást jelképezi.

Az eredeti, elméleti modellt a szerzők több mint 200 munkanélkülivel folytatott interjúk adatai alapján továbbfejlesztették. Az újabb változat már a támogatás hatására létrejövő változásokat is illusztrálja. Ugyanak­kor az is kiderült, hogy különbségek vannak a munkanélküliség átélésé­ben nők és férfiak, fiatalok és idősebbek között. Az interjúk alapján fel­rajzolt hullámvasút szakaszait az alábbi ábra mutatja be:

A modell magyarázata:

A. Kezdeti negatív reakciók (sokk, düh)

Mindenki dühös ha elveszíti az állását még akkor is, ha az állás maga nem volt túl jó. A veszteség akkor is sokkoló, ha valójában nem megle­petés. Az emberek többsége az utolsó percig hiszi, hogy valahogy csak megoldódik a helyzete, nem marad munka nélkül. Megkönnyebbülésről, relaxációról is szoktak beszélni, de ez valójában ritkán jelent igazi meg­nyugvást.

B. Elmélkedés a munka elvesztéséről (aggodalom, szorongás)

A helyzettel szembenézve egy értékelési és újraértékelési folyamat indul be, tele szorongással, kételkedéssel esetleg bűntudattal is. "Mit kellett volna másképp csinálnom, hogy ne jussak ide?", "Ki a hibás?", "miért ilyen ez a világ?", "Hogyan tovább, mi lesz velem?" - ilyen, és ezekhez hasonló gondolatok foglalkoztatják az embereket ebben a fázisban.

C. Belenyugvás a munka elvesztésébe

Amíg egy erős érzelmi kapcsolat le nem zárul addig nehéz, sőt valószí­nűleg nem is lehet teljes intenzitással újat kezdeni. Ez a fázis a gyász lezárásának felel meg, végleges búcsút jelent az elvesztett munkahely­től.

D. Álláskeresés, az új munka anticipálása (reményteljes, optimis­ta, büszke)

A munkanélküli itt új kapcsolatokat készül kiépíteni, teljes intenzitással munkát keres. Optimista, tele van reményekkel, biztos benne, hogyha nem is első próbálkozásra, de belátható időn belül sikerül megfelelő munkát találni. Ebben a fázisban azok, akiknek jobbak az esélyeik -hiányszakmájuk van, nem túl fiatalok és nem túl öregek, nincsenek túl magas igényeik - valóban el tudnak helyezkedni.

E. Az álláskereséshez kapcsolódó kezdeti stressz (nyomottság, elbátortalanodás, félelem, düh, reménytelenség)

Ha az álláskeresést sorozatos elutasítás kíséri, ha a megpályázott állá­sokból a személy választ sem kap, akkor hamarosan lefelé száguld az érzelmi hullámvasúton. Önértékelése válságba kerül, egyre jobban fél egy újabb elutasítástól. Lassan semmilyen kiutat nem lát.

F. Elzárkózás az álláskereséshez kapcsolódó stressztől (apátia)

A reménytelenség érzése egyre erősebb lesz, a személy elkeseredik és késztetést érez arra, hogy feladja a kilátástalan küzdelmet. Ilyenkor már a depresszió jelei jól megfigyelhetők.

G. A visszautasítás befelé vetítése (értéktelenség érzés, izoláció, magányosság)

A munkanélküli ebben a szakaszban már elfogadja azokat az "üzenete­ket", amelyeket a sorozatos visszautasítás közvetít: értéktelennek érzi magát, kapcsolati köre beszűkül, már nem keres segítséget és nem pró­bálkozik az álláskereséssel.

H. Támogatás/átképzés (remény, megértés, bátorítás)

Ha ebben az állapotban mégis eljut addig, hogy támogatást kapjon ak­kor ismét képes lesz felfelé menni a hullámvasúton. A támogatás egyik fő feladata az önértékelés és a kapcsolati rendszer helyreállítása.

I. Az álláskeresés folytatása, fenntartása (elkötelezettség, magabiztosság)

Ez a szakasz hasonló az első álláskereséshez, vagyis a C és D szakasz­hoz, csakhogy ekkor már kevésbé optimista.

J. Stressz reakciók felé csúszás (elbátortalanodás, düh)

Ha a munkanélküli most is elutasító válaszokat kap jelentkezéseire, ha­mar elbátortalanodik, és megint elindul lefelé a hullámvasúton. Az elke­seredés talán még mélyebb lesz, mint előzőleg.

K. Önmaga újraértékelése, az értékek tudatosítása

A támogatás szerepe itt kulcsfontosságú. A hatékony támogatás eléri, hogy a munkanélküli olyan készségeket, képességeket fedez fel magában, amelyek a munkaerőpiacon értékesíthetők. A támogató fog­lalkozások során a munkanélküli megérti, hogy egy társadalmi dráma szereplője, pillanatnyilag nem túl szerencsés szereposztásban, de lehe­tősége van jobb szerepekre is. Az is megfogalmazódik benne, hogy a hasonló helyzetben levők ugyanúgy éreznek, és ugyanúgy kínlódnak, mint ő.

L. Szintentartás (pozitív érzelmek, változás)

A munkanélküliség keltette érzelmi krízis nem múlik el a munkába állás pillanatában. Szükség lehet további támogatásra, amelynek célja a meg­erősítés. Hosszú munkanélküli periódus után nehéz lehet a munkahelyi beilleszkedés, mert a személy ilyenkor fokozottan sérülékeny.