A vándorló cigányokszekéren és sátorban vagy gallyakból tákolt kunyhókban laktak, a letelepedők pedig kicsi, de szilárd házakban. A lakások döntő többsége nem felelt meg a higiéniai követelményeknek, kis méretűek és túlzsúfoltak voltak.

Általában jellemző volt a szűk ablak és a szellőztetés hiánya. Nyáron gyakran kint aludtak, télen viszont ablakaikat betapasztották, hogy a meleg ki ne menjen. A szobák bútorzata ágyból, asztalból, szekrényes lócából és székekből állt. A padló vakolva volt, a falakat szent olajnyomatok díszítették. Gyakran több család is lakott egy szobában, ami napjainkban már megszűnőben van, ám egyes helyeken még ma sem ismeretlen.

Ám azok a családok, akik régi parasztházakba költöztek, általában három osztatú épülethez jutottak. Ezen házak leggyakoribb beosztása szoba- konyha- szoba, de általában az épülethez kamra is tartozott és istálló, melléképületek és nyári konyha is állt. Előfordult hogy a lakás egyik szobáját tisztaszobaként használták- hasonlóan az archaikus paraszti kultúrához- ez egyfajta reprezentációs helység volt, vendégfogadásra kiválóan megfelelt. Ők azonban nem használták a hétköznapok folyamán, egy szobában zsúfolódott a család apraja- nagyja.

Akik maguk építette házban éltek már egyszerre valósították meg a tisztaszoba, a ház közepén, mintegy centrális részen lévő nappali, és a gyerekek, felnőttek külön szobában élésének lehetőségét.