Ismereteink a roma irodalomról a 20. századra tehetőek. A cigány folklór nagyrészt a szóbeliségen alapul, a kutatók és a roma értelmiség érdeklődését leginkább a mesék keltették fel. A mese virágzó fennmaradását közösségi funkciója magyarázza. A magyar folklórkincs jelentős fejezetét képezi Ámi Lajos több száz meséje, melyet Ortutay Gyula néprajzkutató gyűjtött össze.

A roma irdalom megismeréséhez a legkitűnőbb forrás a Choli- Daróczy József által szerkesztett Rom Som című folyóirat. A legújabb kori cigány szerzők elsősorban ebben a lapban publikáltak. Érdemes megemlíteni az 1990-es évek elejétől induló Romao Nyevipe, Lungo Drom, Amaro Drom és a Phralipe című kiadványokat.

A cigány irodalmi nyelv kuriózumai közé tartoznak többek között Choli- Daróczy József Petőfi Sándor, József Attila műveinek és Máté Evangéliumának, Rostás -Farkas György Kis Herceg, illetve Ady és Kosztolányi műveinek, Vesho Farkas Zoltán Arany János műveinek és Shakespeare Hamletjének fordítása cigány nyelvre.

A cigány irodalom fejlődéséhez talán a leginkább Bari Károly munkássága járult hozzá. Egyik legismertebb verses kötete 1970-ben „Holtak arca fölé” címmel jelent meg. Önálló verses kötettel rendelkező költők még: Balogh Attila, Kovács József, Osztojkán Béla, Szepesi József, Horváth Gyula, Rostás- Farkas György.

A regény, kisregény műfajában Lakatos Menyhért: Füstös képek című, 1975-ös művét fontos megemlíteni.