Regionális Érdekvédelem Alapítvány

(Forrás: Kelet-Magyarország napilap)

Lezárult a Svájci Civil Alap által támogatott „Biztos bizonyítvány! – hátrányos helyzet gyermekek és családjaik segítése c. programunk. A program fő célja volt két  kistelepülésen,  Nagycserkeszen és Kéken, valamint Nyíregyházán  élő és tanuló gyerekek iskolai lemorzsolódásának megakadályozása,  tanulmányi eredményeik javítása, továbbtanulásuk elősegítése, a családi munkanélküliség csökkentése, a munkanélküli fiatalok foglalkoztathatósági szintjének emelése.

Időszak: 2013.március 1-2014. február 28.

Célcsoport:
A, Az általános és középiskolai oktatásban részt vevő, hátrányos helyzetű gyermekek (köztük romák). Legalább 30 fő.
B, A hátrányos helyzetű gyerekek szülei vagy egy háztartásban élő családtagjai. Tartósan munkanélküli, alacsony iskolázottságú, és roma célcsoportba tartozók. Kb. 40 fő.
C.Tanulási nehézségekkel küzdő, és az iskolarendszerből lemorzsolódott, Nyíregyházán és kistérségében élő fiatalok, 16-25 év között, 36 fő.
D, A hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok élethelyzetének rendezésében érdekelt állami-önkormányzati és civil szervezetek, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Tevékenységek voltak:
- Hátrányos helyzetű tanulók és családi környezetük komplex gondozása. A tanulók mentorálása, segítése, a családtagok fejlesztése, segítése. Készség és képességfejlesztő, álláskeresési tréningek tartása a munkanélküli családtagoknak, nevelési tanácsadás, szociális tanácsadás, álláskeresésük támogatása, munkába vagy szakképzésbe helyezés, egyéni anyagi támogatás képzések elvégzéséhez.
- Az iskolarendszerből lemorzsolódott, hátrányos helyzetű fiatalok segítése.
-- Módszertani bázis létrehozása, segítő, támogató kiadvány megjelentetése.

Várt eredmények:

A fiatalok a projekt segítő szolgáltatásainak eredményeképpen szakképzésbe kerülnek, vagy sikeresen befejezik tanulmányaikat; vagy munkaviszonyt létesítenek. Szüleik, hozzátartozóik képzésbe lépnek, vagy munkába állnak. A szakmai szervezetek, oktatási intézmények megismerkednek a projekt eredményeivel, az alkalmazott módszertannal; Szakmai együttműködések alakulnak ki; Internetes honlap és szakkönyv jelenik meg a projektről.

Valós eredmények:

 3 településén (Nyíregyháza, Nagycserkesz, Kék) 4 iskolában, összesen 48 tanuló, főként hátrányos helyzetű roma gyerekek, fiatalok, általános és szakiskolás tanulók részesültek tanórán kívüli fejlesztő foglalkozásokban, mentori segítségnyújtásban. Ennek eredményeképpen csökkent az igazolt és igazolatlan hiányzások száma, csökkent és megszűnt a tanulók körében a bukások száma, általában jellemző az is, hogy javultak a tanulmányi eredményeik, magatartásuk, társas kompetenciáik kiegyensúlyozottabbá váltak.

- A pályakezdő munkanélküli fiatalok (többségükben romák) egyéni és csoportos fejlesztése, mentorálása, munkaerő-piaci integrációjuk elősegítése:  A projektbe összesen 36 fő pályakezdő munkanélküli fiatal került bevonásra, Nyíregyházán és Nagycserkeszen, egyéni tanácsadásokon, valamint fejlesztő tréningeken vettek részt. A fiatalokkal mentorok foglalkoztak, minden egyes bevont fiatal számára, velük közösen a tréningeken, egyéni tanácsadásokon személyes életpályamodellt igyekeztünk kialakítani, egyéni sajátosságaiknak megfelelően.

- A fiatalok önálló életvitelét megkönnyítő csoportos foglalkozások, egyéni tanácsadások szervezése:
A megvalósított tevékenységek között szerepeltek minden fiatal számára egyéni tanácsadások, életviteli, pályaorientációs, pszichológiai és álláskeresési tanácsadások, valamint fejlesztő tréningek is, amelyeken a fiatalok nagy része részt vett. (önálló családi életre nevelő tréning, álláskeresési és pályaorientációs tréningek).

- Szakképzettség nélküli pályakezdő fiatalok szakmaszerzésének támogatása, legalább 15 fő esetében:  Összesen 14 fiatal szerzett kézápoló és műkörömépítő, valamint óvodai dajka képesítést. 1 fő esetében a végtettség megszerzése még folyamatban van (pótvizsga).

- A hátrányos helyzetű fiatalok szüleinek vagy egy háztartásban élő családtagjainak mentori támogatása, munkaerőpiaci reintegrációjuk elősegítése tanácsadásokkal, képzésbe vagy állásba közvetítéssel. Családi kohézió támogatása:
A két kistelepülésen minden egyes, a mentori segítésbe bevont tanuló hozzátartozói közül 1-2 fő bekapcsolódott a segítő programba (összesen 41 fő). Egyéni tanácsadásokon, csoportos fejlesztő foglalkozásokon vettek részt. Sajnos a "legális" munkalehetőségek csekély száma a kistérségben lecsökkentette a munkába helyezés esélyeit. A kéki hozzátartozók közül közvetítésünkkel 12 fő, nem a programból támogatott vállalkozásindítási képzésen vett részt, mert látva az egyre inkább szűkülő, tisztességes megélhetést biztosító munkahelyek hiányát, megélhetési stratégiájuk elsősorban az önfoglalkoztatás felé irányul. Ennek első lépése volt a vállalkozásindítási képzésen való részvételük. 1 főt szintén nem a programból támogatott óvodai dajka képzésbe közvetítettünk.

- A fiatalok lelki egészségének védelme:
Egyéni életvezetési tanácsadásokkal, a tréningekbe beépített önismereti, kompetenciafejlesztő elemekkel, a vágyak és lehetőségek egymás felé való elmozdításával programunk hozzájárult a fiatalok mentálhigiénéjéhez.

Szakmai, módszertani tapasztalatok:

A program 2 fő vonalon futott: a hátrányos helyzetű, tanulási nehézséggel és viselkedészavarokkal küzdő gyerekek mentori segítését, és a gyerekek közeli családtagjainak képzésbe, munkába helyezését szolgálta. Így összesen 48 fő tanuló és 40 fő hozzátartozó vehetett részt a fejlesztő programokban.

Továbbá a pályakezdő munkanélküli fiatalok segítését is célozta a program: összesen 36 fő fiatal vehetett részt játékos, fejlesztő foglalkozásokon, illetve a program segítségével 14 fő OKJ-s végzettséget, szakmát szerzett.

A programban a legfontosabb probléma az volt, hogy a leszakadó, családi-anyagi nehézséggel küzdő gyerekek nem tudnak tanulni, alulértékelik magukat. Így az elmúlt hónapokban elsősorban megtanultak tanulni, reális önképet kialakítani, személyiséget formálni. A különféle iskolákban a különféle nehézségekkel küzdő gyermekek számára a mentor-tanárok személyre szabottan, innovatív módszereket felhasználva nyújtottak személyes mentori segítséget. A velük való kiemelt foglalkozások eredményeképpen egyrészt a tanuláshoz, képzéshez való hozzáállásuk mozdult el, erősen pozitív irányba. Több gyereknél az addigi, frusztráltságból eredő agresszivitás, hiperaktivitás a mentori támogatás hatására csökkent, beilleszkedtek az iskolai közösségekbe. Csökkent és megszűnt a bukások száma. Eredményeik most kezdenek javulni azokból a tantárgyakból, amelyekből tantárgyi megsegítést kapták. Igényelték az állandó mentori felügyeletet, segítséget. Túlnyomó többségüknél otthon senki nem kérdezte ki tőlük a leckét, senki nem segített tanulni nekik. Mivel a programban kiemelt segítséget nyújtottunk ezen gyerekek szüleinek, családtagjainak is, foglalkozásokon, egyéni tanácsadásokon vehettek részt, ezért ezen a területen is változásról tudnak beszámolni a program szakemberei. A hozzátartozók, szülők is belátták a foglalkozások végére, hogy a gyerekek számára egy olyan – legális - út létezik, amely kiemelheti őket a szegénységből, a halmozottan hátrányos helyzetből: ez pedig a tanulás, és legalább egy „piacképes” szakma elsajátítása. Ennek hatására segítőkészebben, megértőbben állnak hozzá a gyerekek tanulmányi előmeneteléhez, nem korlátozzák őket a tanulásban és minden segítséget megadnak nekik. Javult az együttműködésük azzal az iskolával is, ahol a gyermekük éppen tanult.
A program elején még nehéz volt a gyerekeket motiválni, megértetni velük, hogy a tanulás érték. Azt jól érezték, hogy tanulniuk kell ahhoz, hogy többre vigyék, mint a szüleik. Az első foglalkozásokon még a tanulási motiváció külső hatásra történt. A program végére a gyerekek többségénél sikerült elérni hogy saját magukért tanuljanak, belső indíttatásból. Ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a családtagok, szülők szemléletmódja is megváltozott a program hatására.
Az egyik mentor tanár véleménye szerint,(mely a projekt egészére vonatkozik): "Meggyőződésem, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, roma származású tanulók esélykülönbségeinek mérséklésére, felzárkóztatásukra a tanuláson keresztül vezet az út. Egyetlen esélyük a szocio-kulturális helyzetük javítására, ha kialakítjuk a megfelelő tanulási szokásokat, ha felkeltjük érdeklődésüket a világ megismerésére, az önművelés igényére, a kulturális és viselkedési szokásokra. Rájuk igazán érvényes az a mondás, hogy ”Nem halat kell adni, hanem halászni kell őket megtanítani!” Erre nagyon jó lehetőséget kínáltak a fejlesztő foglalkozások."
A program hatására a résztvevő gyerekek, fiatalok amennyiben komolyabb gátló tényező nem lép közbe, az iskolarendszerben maradnak, törekednek a továbbtanulásra, és legalább egy piacképes szakma elsajátítására. Javult a kapcsolatuk a pedagógusokkal, és magával az iskolával, mint intézménnyel is.

A másik fő célcsoportot a pályakezdő munkanélküli fiatalok alkották. Esetükben szintén pozitív változásról tudunk beszámolni. Tudatosabbá váltak és a realitásokhoz igazították életpályamodelljüket. Képessé váltak az önálló döntésekre, a munkaerőpiaci tendenciák követésére, motiválttá váltak a munkába állásra, illetve szakma megszerzésére. Támogatásunkkal 10 fő kézápoló és műkörömépítő szakmát, 5 fő pedig óvodai dajka szakmát sajátított el. A szakmaválasztást az indokolta, hogy ezek a szakmák jelen pillanatban "eladhatóak" országszerte, főként a fiatal lányok körében. Így nagy valószínűséggel vállalkozóként, vagy alkalmazottként hasznosítani tudják a munkaerőpiacon végzettségüket.

A programban az iskolák szerint is leginkább figyelemre méltó elem az volt, hogy a mentorálásba bevont gyerekek/tanulók szüleit, családtagjait is bevonták a programba. Ugyanis a hátrányos helyzetű tanulóknál nagy az esélye annak, hogy a felnövekvő gyermek csupa negatív példát látva maga körül, nem a tanulásban látja a helyzetéből való kitörésének lehetőségét. A programban résztvevő családok életére, szemléletére az ingyenes fejlesztő foglalkozások egy olyan pozitív hatást tudtak gyakorolni, amely megmutatták mind a gyermek, mind pedig a rá hatást gyakorló családtag számára a tanulás, a képzettség, a munkavégzés fontosságát, és jövőképüket pozitív irányba tudta formálni. A hozzátartozók, szülők is belátták a foglalkozások végére, hogy a gyerekek számára egy olyan – legális - út létezik, amely kiemelheti őket a szegénységből, a halmozottan hátrányos helyzetből: ez pedig a tanulás, és legalább egy „piacképes” szakma elsajátítása. Ennek hatására segítőkészen, megértőbben állnak hozzá a gyerekek tanulmányi előmeneteléhez, nem korlátozzák őket a tanulásban és minden segítséget megadnak nekik. Javult az együttműködésük azzal az iskolával is, ahol a gyermekük éppen tanult.

Fényképek a projektről:

PÁLYAKEZDŐ ÁLLÁSKERESŐKNEK SZÓLÓ SEGÍTŐ KIADVÁNYUNK LETÖLTHETŐ:

ÚTRAVALÓ 

Köszönjük a Svájci Civil Alap támogatását!