Végül a néprajz tudomány oly hangsúlyos szegmensére, a táplálkozáskultúrára térnék ki:

Fontos kérdés, hogy létezik e a cigányok táplálkozásának etnikus rendszere. Akkor járunk a legközelebb az igazsághoz ha azt mondjuk, hogy a cigányok táplálkozásában számtalan olyan elem van, amely egy nagy táji étkezési rend rendszerét követi , történelmileg korábban kialakult táplálkozási szokásokat őriz, átveszi a korábbi paraszti normákat.

Egységes táplálkozási rendről nem beszélhetünk, nagy a szakadék a szegényebb és a módosabb rétegek között .Az együtt étkezésnek sem alakult ki rituális rendje. Ha egy teknőkészítő elcserélte termékeit a piacon krumplira, babra akkor bőséges eledel került az asztalra. Ám gyakran előfordult, hogy sündisznóval, ürgével, varjúval táplálkoztak. Táplálkozásukban jelentős szerepe volt a frissen elhullott állatoknak is. Tudták, hogy a beteg állat mely részét lehet elfogyasztani, feldolgozásuknak mondhatni rituális rendje alakult ki. A húst ecetes vízben áztatták, erősen fűszerezték, hogy büdös szaga elmúljon. A döghúst természetesen nem kedvtelésből, hanem szükségből fogyasztották. Új jelenség az élelmiszermaradékok kukában vagy szeméttelepeken való fellelése, fogyasztása.(szegénységből adódóan).

Rendkívül gyakori az egyoldalú, zsírban gazdag táplálkozás . A burgonyából készült ételek számos elkészítési módját ismerik. Jellegzetes ételük a bokoli ami keletlen lepénykenyeret jelent.

Amilyen szegényes a hétköznap, annyira pazarló az ünnep: többfogásos húsos ételeket főztek, s már- már pazarlóan tettek ki magukért, sokszor adósságokba verve magukat egy-egy lakodalom alkalmával például. Lakodalmi menüsoruk nem tért el jelentősen a paraszti kultúra ételeitől.

Ezen modul folyamán szükségesnek tartottuk a roma történelem és kultúra bemutatását, hogy annak megismerésével képet kapjunk a legnagyobb magyarországi kisebbség történeti hátteréről.