Az adatgyűjtés célja: megszerezni azokat az adatokat, amelyek a projekt relevanciája szempontjából bizonyító erejűek lehetnek, amelyek alátámaszthatják a projektötlet szükségességét vagy éppen ellent mondanak ennek. Olyan adatok gyűjtése indokolt, amelyek valóban hasznosítható információt nyújtanak a földrajzi térség gazdasági-munkaerőpiaci-szociális-egészségügyi helyzetéről (projekt témája szerint); a célcsoport helyzetéről, kilátásairól.  

Módszerei:

a. Interneten, nyomtatott formában közzétett adatok begyűjtése:

Önkormányzati adatbázisok

Helyi / kistérségi / regionális fejlesztési tervek, akciótervek, fejlesztési koncepciók

Népszámlálási adatok

KSH adatok

Munkaügyi Központok és kirendeltségeik statisztikái

Érdekképviseleti szervezetek adatai

Képzőközpontok adatai

A szociális ellátást biztosító intézmények (családsegítő, gondozási központ) adatai, személyes tapasztalatai

Milyen adatokat gyűjtsünk?

Be kell mutatni a projekt megvalósításának helyszínét:

- A megvalósulás helyszínének földrajzi elhelyezkedését, régiót, kistérséget különös tekintettel arra, hogy a program hátrányos helyzetűnek minősített kistérségben, vagy régióban valósul-e meg. (az ilyen területen megvalósuló projektek a kiírás szerint előnyt élveznek).

- A projekt megvalósulásának helyszínén a település szerkezet, adottságokat, speciális jellemzőket, különösen akkor, ha ez a projekttel közvetlenül kapcsolatba hozható.

- A hely népességi adatait, demográfiai jellemzőit, iskolai végzettségének főbb mutatóit.

- A roma lakosság arányát, összehasonlítását az országos átlaggal.

- A megvalósulás helyszínén a gazdasági helyzetet, a vállalkozások jelenlétét, fejlődését, átalakulását, esetleges csökkenését, a piac jellemzőit, az elmúlt évek gazdasági változásának főbb trendjeit, a fejlődés lehetőségeit.

- A terület szociális helyzetét, hátrányos helyzetűek arányát, a társadalmi leszakadás trendjét, a kirekesztődés jellemző folyamatai, főbb okait.

- A munkaerő-piaci helyzetet, a munkanélküliség mértékét, arányát az országos átlaghoz viszonyítva, a munkanélküliség okát, a betöltetlen álláshelyek jellemzőit, betöltetlenség okát.

- A munkaerő piacról kiszorult csoportok (pl. nők, 50 év feletti munkavállalók, alacsony iskolai végzettségűek, gyermeküket egyedül nevelők, pályakezdők, stb.) speciális problémáit, létszámát.

- A megváltozott munkaképességűek munkavállalási lehetőségeit.

A felmérés során be kell mutatni a célcsoport:

demográfiai jellemzőit,

iskolai végzettségét,

lakókörnyezetét,

munkaerő piaci helyzetét, munkavégzési lehetőségeit,

életvezetési szokásait,

különleges az átlagostól eltérő kultúrájának jellemzőit,

tipikus problémáit,

képzésre, munkavállalásra motiváltságát

speciális igényeiket

munkaerő piaci szolgáltatásokhoz való hozzáférését

érdekérvényesítő képességét

anyagi helyzetét, szociális rászorultságát

A projekt megvalósítása során támogatást jelentő lehetőségek bemutatása:

- A szervezet szakmai hátterét, szakember ellátottságát.

- A szervezet beágyazottságát, a szakmai kapcsolatokat, a szakma esetleges igényeit.

- Az egyéb támogatóknál felmerült igényeket.

- Civil szervezetek, kisebbségi önkormányzatok, társadalom igényeit.

- Milyen korábbi kísérletek történtek az adott célcsoport reintegrációjára?

- Milyen tapasztalatai vannak a pályázó intézménynek és konzorciumnak a célcsoporttal való foglalkozásban?

- Bemutatni, hogy a pályázó konzorcium által alkalmazott módszerek (képzés és foglalkoztatás) miért a legalkalmasabbak a célcsoport rehabilitációjára és reintegrációjára.

B, Személyes megkérdezésen alapuló módszerek

Vannak olyan jellegzetességek, tudnivalók, amelyek elengedhetetlenül fontosak egy jó szükségletfelméréshez, azonban a rá vonatkozó adatok nem szerezhetőek meg csupán a statisztikai mutatókból. Ez esetben jöhetnek számításba azon módszerek, amelyek a célcsoport, illetve a szakemberek személyes megkeresésén, a velük való kommunikáción alapulnak. Ezen módszerekkel olyan fontos információkhoz jutunk hozzá, amelyek elengedhetetlenek a jó szükségletfelméréshez. Két ilyen módszert szeretnénk ismertetni, az interjút és a fókuszcsoportos megbeszélést.

Interjú

Konkrét információkat szolgáltató módszer, amelynek  során a szükséges információkat irányított beszélgetés, vagy kérdőív kitöltetése (kitöltése) révén érjük el.

Az interjú elkészítése az  interjúvázlaton alapul,  mely tartalmazza azokat a kérdéseket, amikre feltétlenül választ kell kapnunk. Optimális .kérdésszám: 8-10. Az interjú viszonylag hosszú időt (3/4-1 óra vagy még többet) is igénybe vehet, ezért fontos, hogy jól meghatározzuk az interjú-alanyok körét.

Az hogy kiket kérdezünk meg, mindig attól függ, hogy mit szeretnénk megtudni. A kérdezettek kiválasztásánál fő cél, hogy minél kevesebb interjú során jussunk el a megfelelő mennyiségű információhoz. Egy adott probléma esetén körülbelül 15-20 fő megkérdezése már elegendő lehet, ha a válaszadók megfelelően kerültek kiválasztásra.

Az interjú kezdetén mindig röviden mondjuk el, hogy mi a célja az interjúnak, hol fogjuk felhasználni az adatokat. Az interjúalanyokat mindig biztosítani kell arról, hogy nevüket nem fogjuk megjeleníteni a feldolgozás során. Ügyeljünk azt adatvédelmi szabályok betartására!

Az interjú készítés során lehetőleg használjunk magnetofont, de előbb mindig kérjük a kérdezett beleegyezését. Ha magnót nem használhatunk, készítsünk jegyzeteket. Ha jegyzeteket sem enged készíteni a válaszadó, akkor az interjú elkészítése után az interjúvázlat alapján írjunk jegyzeteket. Az interjú után még 1-2 órával is jól vissza lehet emlékezni a beszélgetésre, mindenképpen írjuk le a válaszokat, mert másnap már nem fogunk ilyen pontosan emlékezni.

 Az interjút mindig kezdjük olyan fontos adatok megkérdezésével, amelyek később lehetőséget adnak arra, hogy rendszerezni tudjuk a válaszokat. Például a képzéseken való részvételi hajlandóság szempontjából fontos lehet, hogy hány éves a válaszadó. Ezeket az alapkérdéseket mindig az befolyásolja, hogy kit kérdezünk. Például egy munkaügyi központ dolgozójával készített interjú során a válaszadó életkorának az ismerete nem mérvadó, viszont az, hogy tudjuk milyen szakterületen dolgozik fontos információval szolgálhat.

 Interjúkészítés közben soha ne vitatkozzunk a válaszadóval, hiszen nem meggyőzni akarjuk, hanem információkat gyűjteni.

Soha ne sugalljuk a válaszokat, legyünk tárgyilagosak és kerüljük az „Ugye, ez a véleménye erről, vagy arról” típusú kérdéseket. Az interjú nem arra való, hogy alátámasszuk elképzeléseinket, hanem arra, hogy megismerjük a valóságot.

Ha a kérdezett nem érti meg elsőre a kérdést, vagy úgy látjuk, hogy nem arra válaszol, amire mi kíváncsiak lennénk, tegyünk fel pontosító kérdéseket.

 Ne hagyjuk, hogy az interjúalany elkalandozzon, vagy átvegye a beszélgetés irányítását. Mindig nyugodtan, és kedvesen térítsük vissza az eredeti kérdésekhez.

Az interjúk felvételét a feldolgozás követi. A feldolgozás során mindig tekintettel kell lennünk arra, hogy mi volt a megkérdezés fő célja. A válaszokat próbáljuk típusokba sorolni.

Az interjúk alapján például ilyen kijelentéseket tehetünk: A fiatal, csak általános iskolai végzettséggel rendelkező férfiak nagy többsége (25-ből 18 fő) szívesen venne részt olyan képzésekben, amelyek segítségével könnyebben el tudna helyezkedni.

Vagy: Azok a fiatal nők akiknek 0-7 éves gyermekeik vannak nem jelezték részvételi szándékukat a képzéseken (18-ból 17 fő). Figyelem! Ilyen esetben mindig már az interjú során rá kell kérdezni az okokra!

Ha sikerül kideríteni, hogy mi az oka az alacsony képzési hajlandóságnak, akkor olyan programokat tervezhetünk, melyek segítenek azt megoldani. Az interjús vizsgálat eredményeivel pedig indokolhatjuk a különböző szolgáltatások szükségességét.

Az interjú elkészítéséhez nyújt segítséget Heltai Erzsébet és Tarjányi József letölthető tanulmánya:

Szociológiai interjú készítése

Fókuszcsoport

A statisztikai és kérdőíves adatfelvételek kiegészítését jól szolgálja a fókuszcsoportnak nevezett eljárás. A csoportos megbeszélés során hatékonyan össze lehet gyűjteni a témával kapcsolatos véleményeket. Az eljárást eredetileg a piackutatás gyakorlatában alkalmazták, ahol különböző termékkel kapcsolatos véleményekre voltak kíváncsiak. Manapság ez a módszer egyre nagyobb szerepet kap a társadalom problémáinak feltárásában.

A módszer jellemzői:

A módszer előnye az egyéni mélyinterjús módszerekkel szemben a résztvevők egymással folytatott interakciója életszerű csoporthelyzetben.

A beszélgetések során gyakran alkalmazunk kifejezést segítő, projektív technikai eszközöket, melyeket a csoportos interjún résztvevők játékként élnek meg.

A csoportok leggyakrabban 8-10 fős létszámúak, de előfordulnak kisebb létszámú, 4-6 fős minicsoportok is.

Az ismérveket mindig az határozza meg, hogy milyen információkat szeretnénk kapni. Ha a település hátrányos helyzetű munkanélküli lakosságának problémáiról szeretnénk minél alaposabb információkat kapni, akkor érdemes-többek között- csoportot szervezni a fiatal roma nőkből, egy másikat pedig a fiatal, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező férfiakból, vagy az idősebb korosztály képviselőiből. De összeállíthatunk úgynevezett szakértői csoportokat is, melynek tagjai többek között a családsegítő szolgálat munkatársaiból, a munkaügyi központok dolgozóiból, a CKÖ képviselőiből, a polgármesteri hivatal dolgozóiból állhatnak.

A csoport tagjai egy oldott hangulatú beszélgetés során megismerik egymás véleményét, lehetőségük van arra, hogy továbbvigyék, továbbszőjék egymás gondolatait. Így a csoportos megbeszélés során lehetőség van arra, hogy olyan következtetések is elhangozzanak melyekre egy egyéni interjú során esetleg nem került volna sor.